Még egy fütty szóra se figyeltem fel, pedig nem vagyok egy jackpot! Kint a bejárati ajtó előtt valaki várt rám. Nem tudtam ki az, mivel nagyon eltakarta arcát. Körülnézett, majd újra rám tekintett. Nem látott senkit, ezért közeledni kezdett felém.
- Örülök, hogy egyben vagy! Senki nem bántott? Mit csináltak veled? - túl sokat kérdezett, ami szinte idegesített. Egy picit folytatta ezt a "drámát", de idővel be is fejezte. - Nagyon hiányoztál! - magához ölelt annyira, hogy levegőt sem kaptam.
- Azonnal fejezd be a színjátékot! - ledöbbent. Ellöktem magamtól.
- Nézd, semmi bajom! - csíptem meg az arcomat. Amit nem kellett volna.
- TÉNYLEG NAGYON HIÁNYOZTÁL! - addig örültem, míg nem szólalt meg.
- Tudtommal, nem vagy az apám, se a bátyám, hogy babusgass, mert egy "Tündér bogár" vagyok. - kezdtem kiakadni... - Én meg nem tudom szavakba foglalni mi is fogott meg benned... Aprópó, indulhatunk? - nyújtotta kezét és kezemet átszorította úgy, ahogy nagyon régen az exem idejében. Bevallom, picit előtört a múlt, de próbáltam leküzdeni. Eltelt egy fél óra, mire újra hozzám szólt.
- Előbb elmegyünk egy könyvesboltba, mert nem bírom végignézni a szenvedésedet. Keresünk neked egy anyanyelvi könyvet és egy koreait, mert ideje lenne akcentus nélkül beszélned. Ami lehet cuki, az lehet ciki is! - Ó, hát megtisztelő szavakat kaptam Mesteremtől. Ezek után bólogassak, mint egy hülye? Alig értettem valamit mondandójából. Szándékosan csinálja? Megint velem van a baj?
- Miért használsz tájszólást? Egy kukkot sem értettem annyira, mint a legelején...
Megérkeztünk a könyvesboltba...
- Csönd! Lehet, hogy a végén megjárod... - kezdte a kezembe nyomni a könyveket. Láttam, még egy spanyolt is hozzácsapott, pedig magyar vagyok!
- Elnézést, Mr. Könyvek Királya, de én nem a spanyolt beszélem anyanyelvi szinten. - bambult ki fejéből.
- Mi bajod van ezzel a nyelvvel? Igazán forróvérű, mint, ahogy mi is. - szája elé tette kezét és nevetni kezdett. Különös, még mindig takarva van arca, de kezét a szája elé teszi. - Amúgy is nem neked veszem, hanem magam miatt. - haha, jó taktika, de nem veszem be. Ezek szerint, nem tudja honnan származom. Kezd vicces lenni.
Eltelt egy fél óra, mire felszerelkezett könyvekkel, persze én voltam az aki vitte bolton belül nem Ő.
Ha valaki megkérdezné; mi lett a spanyol könyvvel? Egyszerű, visszatette polcára. Tényleg nem tud rólam sokat, hiába ismer 'valamennyire' . Kezdet tisztulni a kép, ki lehet Ő. Még egy kis időre leült olvasni, nagyot ásított és a pénztárhoz fáradtunk.
- Nem hagytunk el semmit? - kérdezte.
- Egyáltalán nem. - válaszoltam. Az eladó elég haragosan nézett rám, ha nem kellene tartanom még mindig a könyveket, akkor integetnék neki nagyon szívesen, hogy észrevegyen és mosolyogjon.
- Oppa, minden rendben veled, mikor lesz comeback? - látszólag sokkot kapott Jinyoung.
'Ezt, meg hogy csinálta?' - kérdeztem önmagamtól. Jinyoung csak bólogatott, de olyan érzésem volt, mintha sarokba szorították. Comebackről nem beszélt, persze nem is szabad, míg a cég közleménybe nem adja az információt.
- Oppa, oppa, kérlek válaszolsz! Mikor lesz a comeback? - nálam szakadt el a cérna.
- Elnézést, de az oppád most nem ér rá és kérlek, ne tartsd fel a sort, azzal, hogy Őt nyaggatod. Egyszer lesz comeback, azt garantálom! - Jinyoung rám nézett és elmosolyodott...egy kicsit. Ezek után a lány, abba hagyta a beszédet és kért egy képet, amit megint nem néztem jó szemmel. Nem igaz, hogy egy nyomorult könyvesboltban sem lehet megtalálni a nyugalmat! A boltot elhagytuk, könyvekkel együtt. Beletelt újabb tíz percbe, mire hozzám szólt, de olyan módon, amit ritkán tapasztalok meg.
- Hé, te kis patkány! Nem gondolod, hogy tudtam volna kezelni ezt a helyzetet? Mindenki rólunk fog híreket terjeszteni, amit a sajtó le is közölhet! Nem gondolkoztál ezen? - nagyon jó. Mindig a bajt okozom. Egyáltalán, miért vagyok itt? A sírógörcs kerülgetett. Megszólalni nem mertem. A szatyor amiben a könyvek voltak neki dobtam és előre rohantam. Nem fájtak volna ennyire szavai, ha nem abban a ciklus előtti fázisban lennék. Ha azt mondanám, tudja, hogy játszon valakinek az érzéseivel, biztos Oszkárt érdemelne. Tényleg! Eddig biztos voltam hogy nincs egymással bajunk, megtudunk élni egy fedél felett, de most úgy vagyok mint a legelején. Elviselem. Párkapcsolatba nem menekülhetek, mert végleg búcsút inthetek az itt létemnek. Főleg nem a tagokkal. Ez az egyik alappillére a dolognak. JB és Jackson mit fog mai nap izgalmassá tenni számomra? Ők is eljátszák azt, amit reggel Jinyoung?
Két napja nem voltam "otthon", de nem szívesen megyek ma se haza, főleg a szobatársam miatt. Ó, van egy ötletem! Már ideje volt megtennem ezt a lépést. Reptéren senki nem talál meg, főleg hogy egy hónapon belül indulok haza...
Egyáltalán van nálam most pénz? Homlokomra csaptam, mert eszembe jutott: otthon van minden pénzem. Ami most nálam van, az elég egy hűsítőre és egy buszjegyre. Hiába van kártya, amiről lehúzzák az adott összeget, nem szereztem még be. Szóval irány haza!
- Egyáltalán nem. - válaszoltam. Az eladó elég haragosan nézett rám, ha nem kellene tartanom még mindig a könyveket, akkor integetnék neki nagyon szívesen, hogy észrevegyen és mosolyogjon.
- Oppa, minden rendben veled, mikor lesz comeback? - látszólag sokkot kapott Jinyoung.
'Ezt, meg hogy csinálta?' - kérdeztem önmagamtól. Jinyoung csak bólogatott, de olyan érzésem volt, mintha sarokba szorították. Comebackről nem beszélt, persze nem is szabad, míg a cég közleménybe nem adja az információt.
- Oppa, oppa, kérlek válaszolsz! Mikor lesz a comeback? - nálam szakadt el a cérna.
- Elnézést, de az oppád most nem ér rá és kérlek, ne tartsd fel a sort, azzal, hogy Őt nyaggatod. Egyszer lesz comeback, azt garantálom! - Jinyoung rám nézett és elmosolyodott...egy kicsit. Ezek után a lány, abba hagyta a beszédet és kért egy képet, amit megint nem néztem jó szemmel. Nem igaz, hogy egy nyomorult könyvesboltban sem lehet megtalálni a nyugalmat! A boltot elhagytuk, könyvekkel együtt. Beletelt újabb tíz percbe, mire hozzám szólt, de olyan módon, amit ritkán tapasztalok meg.
- Hé, te kis patkány! Nem gondolod, hogy tudtam volna kezelni ezt a helyzetet? Mindenki rólunk fog híreket terjeszteni, amit a sajtó le is közölhet! Nem gondolkoztál ezen? - nagyon jó. Mindig a bajt okozom. Egyáltalán, miért vagyok itt? A sírógörcs kerülgetett. Megszólalni nem mertem. A szatyor amiben a könyvek voltak neki dobtam és előre rohantam. Nem fájtak volna ennyire szavai, ha nem abban a ciklus előtti fázisban lennék. Ha azt mondanám, tudja, hogy játszon valakinek az érzéseivel, biztos Oszkárt érdemelne. Tényleg! Eddig biztos voltam hogy nincs egymással bajunk, megtudunk élni egy fedél felett, de most úgy vagyok mint a legelején. Elviselem. Párkapcsolatba nem menekülhetek, mert végleg búcsút inthetek az itt létemnek. Főleg nem a tagokkal. Ez az egyik alappillére a dolognak. JB és Jackson mit fog mai nap izgalmassá tenni számomra? Ők is eljátszák azt, amit reggel Jinyoung?
Két napja nem voltam "otthon", de nem szívesen megyek ma se haza, főleg a szobatársam miatt. Ó, van egy ötletem! Már ideje volt megtennem ezt a lépést. Reptéren senki nem talál meg, főleg hogy egy hónapon belül indulok haza...
Egyáltalán van nálam most pénz? Homlokomra csaptam, mert eszembe jutott: otthon van minden pénzem. Ami most nálam van, az elég egy hűsítőre és egy buszjegyre. Hiába van kártya, amiről lehúzzák az adott összeget, nem szereztem még be. Szóval irány haza!
Megint megmaradtam a jó öreg spórolásnál és csak hűsítőt vettem magamnak. Sétával jobban járok, főleg ha nem szeretnék elhízni, kondiban kell lennem. Elég szomjas voltam, így amit az egész útra terveztem csak a negyedéig tartott. Nem tovább.
Eltelt egy jó óra, mire hazaértem. A megszokottól ellentétben az ajtó tárva nyitva volt. -'Valaki szellőztetett? Az nem lehet!' - gondoltam magamban. Amint a cipőmet lerúgtam magamról körbenéztem. Egyáltalán? Semmi nem történt, nincs betörésre utaló nyom, bár nem vagyok nyomozó, de mégis jó a megfigyelő képességem. A szobámba, khm, igen, a szobánkba lépve egy nyúzott Jinyoung-gal találtam szembe magam. Hozzászóltam? Azok után őrült lennék, ha ez megtenném. Igaz, megint kényelmetlen lesz az egész. Próbált nyitni: - A táskádra helyeztem a könyveidet. Köszönöm, hogy eljöttél velem, hülye voltam. - nem reagáltam sokat, mert pénztárcám (pontosabban, malackám), jobban érdekelt, mint a bocsánatkérése. Az adott könyveket áthelyeztem az ágyamra a hátitatyómat hátamra hajítottam és elindultam. Szobából kiérve egy kérdést hallottam: - Hová mész?
Itt előjött belőlem a kérdés, de csak gondolatban: - Miért érdekel?
Cipőmet visszahúztam, mágneszáras ajtót bezártam. Szöulnak megint neki mentem. Fejjel. Busz helyett egy földalatti megállóját kerestem. Találtam is, fél órányira. A mozgólépcsőhöz érve, talán ez az első igazi túrám, amihez nagyobb kedvem is volt. Mosolyt csalt arcomra. Éreztem azt, amit ritkán tettem otthon is. Rájöttem a meglepődött tekintetekkel nem kell foglalkozni, hiszen fordítva is így van. Már akinél... Az automatából megvettem a kártyát azzal a feltöltött egységgel, összeggel amit rászántam.
Az utam jól telt, de át kellett volna szállnom az egyik helyen, hogy VALÓBAN révbe érjek. Sikeresen eltaláltam az Incheon reptérre. Netes foglalásnak jobban örültem volna, de egy internetkávéház miatt nem szeretnék megint úgy eltévedni mint múltkor. Igaz, nem volt pénztárca barát a repjegy, de jobb helyszínen, mint utazási irodában, ahol plusz összeget kérnek el érte. Tárcámat és jegyemet eltettem a táskám mélyíre, hogy senki se találjon meg semmit se.
Visszaértem a belvárosba, ahol megint láthatom a forgatagot. Megint egy kis közértet kerestem, a közérzetem miatt. Azt is letudtam. Nem mondom a mai napon se volt annyira hű de jó, de mégis mondhatom: Nem vagyok lusta.
Pár nappal később jobban mondva a harmadik hét elején a legcsendesebb taggal és ellentetjével volt időm foglalkozni. Jinyoung is Jacksonhoz tartózkodott afelől, hogy én a többiekkel is beszélgetek. Való igaz, a legcsendesebb (Mark) jó társaság, de mégis érvelésben legyőzhetetlen. Egy dolog ami másokkal szemben zavaró tényező: a napi 24 órás szellőztetés közbeni bogárraj.
Marknak volt egy megszólalása:
" Ha van egy eggem (angolul tojást jelent), s ha elé teszünk egy s betűt, mi lesz belőle?
- Segg!
Hát igen, a jó öreg szóvicc. Persze ellentetje, ha jól tudom Youngjaenek hívják nem nézte jó szemmel. Jackson úgy volt vele, hogy "hihi, ez de vicces" végén mindenki nevetni kezdett. Markhoz szólt Jackson angolul, de egy darab választ sem kapott. Rosszul érezte magát.
Fogalmam sem volt arról, hogy miért nevetnek annyira. Ez lehet amiatt van, mert lány vagyok és lassú a felfogásom. Rajtam kívül csak néhányan voltunk a helyiségben. Jackson és Jinyoung a pultnál, Mark és Youngjae körülöttem. Három személy hiányzott. Ja bocs, már csak egy JB. Az ökrök fokozták a hangulatot. Kiderült, csendben a hátam mögött szórakoztak jókedvűen. Gúnyoltak mindent. Megint kezdődik előlről minden?
Fél óra elteltével nyugodtak a kedélyek, Mark elinvitált sétálni. Szívesen tartottam vele.
- Látom baj van. Tudok segíteni? - kezdte el beszélgetést. Ránéztem nagy bambi szemekkel.
- Hm? - hirtelen nem tudtam hol vagyok.
- Jól vagy? - kérdezte újra, de már aggódva.
- Honnan nézzük? - félmosoly virult arcomon.
- Honnan akarod? - pici mosolyt láttam arcán. Kacagni kezdtem. Valóban jó volt a törődés, amit felém mutatott.
- Hát jó. Egyet kérek tőled, hogy ne mondd el senkinek, megígéred? - bólintott.
- Egy dolognak most nagyon örülnék: Ha valakivel beszélhetnék a saját nyelvemen. Viszont az említett titok: Jövő héten megyek vissza szülővárosomba, nem szeretném, ha bárki megtudná ezt. - Mark nagyot nézett, de értettem a miértjét.
- Ha már itt tartunk - kezdett bele Mark mondandójába - miattad mindenki megkergült. Jó értelemben. Kedves vagy meg a többi. Olyat ritkán látok, mint ami aznap este történt. JB és Jinyoung összeütközött, mert állítólag JB olyat tett, amit Jinyoung nem nézett jó szemmel. - Ő, én vagyok a tűz forrása? JB nem megszokott viselkedése és Jinyoung túlzott kedvessége érthető volt ezután. Ez nem vicc, ez most bizonyított tény!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése