2017. február 14., kedd

8. Fejezet - Állapotom stabil, gondolkozz...

Még aznap szerettem volna beszélni Jacksonnal és Youngjaevel, ha megtehettem volna... Markkal egész jól éreztem magam, nem akartam Jinyoungtól megtudni miért tette azt amit tett. Bár ettől függetlenül hajtott a kíváncsiság...
Túl sok információt zúdítottak rám, bár megérdemeltem egyben utáltam magamat is  érte. Ha JYP papa mondta volna még a legelején, hogy van egy "családom", akik felügyelnek engem, míg ott vagyok elővigyázatosabbá válok mindenki szemében. Tényleg egynek örülök; valaki haverként kezel és nem a szingli csajként, akit fel lehet szedni egyből. Jelenleg röstellem magam JB miatt, mert nagyon érett srác, de nem mondtam neki semmi olyat, amivel bíztathatom, hogy igen, legyünk együtt. Két nap? Részemről semmi. Talán belemegyek, de ki tudja?
Nincsenek véletlenek…csak sokszor utólag értjük meg igazán a miérteket…
Szerintem a fenti idézet elég sok dolgot megértett egy emberrel. Jelen helyzetben velem. Ideje visszatérnem a történésekre. Jacksszel szerettem volna beszélni, bár elterveztem, mégsem tettem meg. Jobb előbb elgondolkozni, mint később megbánni.


Amint hazaértünk, a szobánkba lépve egy elvont Jinyoung fogadott. Ami nem volt tőle megszokott; nem olvasott könyvet és nyitott lett volna a világra, hanem füles be - világ ki üzemmódba kapcsolt. Látott engem, felfigyelt rám. Semmi olyan monológot nem hallottam tőle, amit ettől a marhától már - már elviseltem. Visszatérve a történtekre, emésztett a tudat. Aludni se tudtam. Másnap reggel míg a többiek már nagyban tevékenykedtek, én akkor tudtam teljesen lenyugodni és aludni. Sajnos az álmom valóság volt, nagyon is... Milyen megnyugvásról beszélek, hiszen csendben álomba sírtam magam.
- Hahó, nem jössz ve...lünk? - nem tudtam válaszolni. A fal felé voltam fordulva, így tényleg nem sokat látott belőlem a kérdező. Ki volt az? Tényleg, fogalmam sincs. Elég sokáig aludtam, így lehetett, hogy még egy nap eltelt. 


Két napig ugyanabban a ruhában? Hát istenemre, előfordul. Kimentem a konyhába, ahol olyan tekintetek fogadtak, mint az utcán.
- Veled meg mi történt? - kezdte a sorozatot Jackson.
- Nincs lázad? - erre nem tudtam válaszolni, de kösz a kérdést BamBam.
- Menj a fürdőbe és tedd rendbe magad! - talán ez volt az eddigi legnormálisabb reggeli kijelentés az asztalnál. Kösz, anyu.

Negyed órát, ha töltöttem a fürdőben, de nem tudom minek. Egy arcmosás nem tart két percig se. Nekem sikerült több időt szentelnem a bambulásra. Újra a konyhába tévedtem, de az asztalnál ülők létszáma lecsökkent egy főre. Éhes voltam, így vele szemben leültem. Természetesen épp hogy leültem, Ő felállt és a pulthoz ment, felszolgálta az ételt. Semmit nem mondott, még így sem. Hálás voltam érte, bár nem tudtam azon kívül mi nyomja a lelkét. Ez kissé elszomorított. Közel éreztem magamhoz Őt, de még mindig nem annyira közel, mint a barátnőmet. Eléggé hiányzik már, telefon és egyéb felület használata nélkül, nélküle üres voltam. Tényleg csak pár nap múlik ezen, hogy hazaérjek és megszorongassam Őt rendesen. Régen néztem meg a közös képünket, amit magamnál tartok. Remélem nem tűnt el.
Visszaült az asztalhoz, tovább bambult előre, ételét megrágva.
- Akkor - kezdtem mondandómat - nem voltam már rád mérges, viszont rosszul estek a szavaid! - szúrós tekintete rám szegeződött.
- Ezt megbeszéltük! - nem mondott többet. Eddig. - Szeretnél valamit mondani? - fogalmam sincs milyen hangnemben beszélt hozzám, de ezt a kérdését nem vártam tőle. Bunkó! 
- Megint mi bajod van velem? - letett mindent a kezéből. Felkönyökölt az asztalra, összekulcsolta ujjait és újra tekintete rajtam volt.
- Őszintén?
- Ja. 
- Te vagy a bajom. Azt hitted, minden olyan juj de szuper lesz, mert te egy külföldi vagy? - kezdődik minden elölről... 
-  Nem, nem gondoltam, hogy minden egy  leányálom! 
- Látom, az eszed még mindig a helyén van. Van még kérdésed?
- Majd lesz, ne aggódj.folytattam csipkelődésemet.
- Ráérek én. - kösz. Na, hát ennyit arról, mennyire akarok kedves vele.
Húzzam még őt? Gondolkoztam...
- Milyennek gondolsz valójában? - remélem megfogom ezzel a kérdéssel. Bár, nagyon tudom, mit nem lehet kérdezni egy sráctól, most mégis megteszem.
- Most? Idegesítőnek. 
- Ezzel a szívemet melengeted meg. Köszönöm e kedves szavakat. - elnézett és nevetni kezdett. - Hülye!
- Befejezted?
- Még el sem kezdtem. - csalfa mosoly húzódott számra. Láttam, mennyire jól érzi magát, főleg ezek után, de erre nem számítottam tőle. - Mondtam, hogy a végén olyat teszek, amit megbánsz! Látom, nem félsz tőlem. - úgy sem meri megtenni. Gondoltam én.

Az asztalt elhagytam, nem mondtam semmiféle "köszönömöt", s szobánkba tántorogva az ágyamon volt egy vendég, aki nem ide tartozott, nem ebbe a szobába.
- Hát te? - picit meglepődött. Mellé érve elfoglaltam az ágyamon az üres helyet és mit sem törődve vele háta mögé feküdtem. Nagyon jól szórakozott, ahogy észrevettem.
- Lenne kedved shoppingolni? - hát ez váratlanul érintett. Ruhákra épp, hogy szükségem volt, de nem akartam, hogy Ő fizessen. - Senki sem jön le velem a kisboltba, mindig engem pattogtatnak... - szóval innen fúj a szél. Már óriás bevásárlásra számítottam, ami nem az élelmiszert takarta.
- Ha a kondit mondtad volna, biztos igaz most az ajtó másik oldalán lennél, Jackson! - széles mosoly húzódott arcára. Megint mi volt vicces? Azt tudom, lány vagyok és néha napján nagyon gyerekes, de ezektől eltekintve, többször barátkoztam fiúkkal.
- Tudod mit? - nagy szemekkel néztem rá - Hagyok neked időt, hogy letusolj és TÉNYLEG rendbe tedd magad, utána gyere be a szobámba és várj ott, ha nem találsz meg. - Rám mosolygott és kiment. Mitől volt ennyire boldog? Valamit biztos tud amit én nem, na mindegy. Úgy tettem ahogy mondta, elrohantam volna a fürdőbe, ha valaki nem evett volna rohadt halat. Miért mondom ezt? Fogalmam sincs mikor épült, de azt megjegyeztem; a fürdő és a mellékhelység egy helyen volt, így tudtam, hogy egy fiútanya valójában milyen is. Viszont, erre az egyre nem számítottam. Szinte a könnyeimmel küzdködtem, de nem várathattam meg Jacksont. A helyiség biztos kiszellőzik az időjárás által, nem igaz?
Megeresztettem a vizet, az ajtót becsuktam, zuhany alá beálltam, de erre nem számítottam. Valaki megint bejött trónolni. A kurva életbe.
- Bocs, nem fogok odanézni, de ez vészhelyzet és nem bírom tovább tartogatni! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése