- Na, veled mi van papa? - nagyokat nézett.
- Nem vagyok idős bácsi! Kikérem magamnak! - bólogattam. - Amúgy is idősebb vagyok nálad...
- Aha, szóval bevallod, hogy papa vagy... - kész, szerintem az agyára mentem. Előre rohant.
- Még viccelődni sem lehet veled? - nem szólalt meg, ment előre vaktában. Ha ezek után én kiigazodok rajta, esküszöm egy fodrászszalonba beülök félig felnyíratni a hajamat. Mivel tudtam, na persze gondoltam, hogy tapasztaltabb és jártasabb a környéken ezért síri csendben mentem hol mellette, hol a háta mögött. Esetenként felém fordította a fejét, volt mikor keresett is, de akkor sem szólalt meg. Hogy miért? Még a végén nekem is leesett. Zavarba jött! Az egy dolog, hogy idősebb nálam, de még ÚGY nem ismerjük egymást. Kapcsolatlétesítésének pedig elég, ha csak munkatársi kapcsolatban állunk. Nem igaz? Eddig annyira, de annyira örültem, hogy a szobatársammal már nem állok hadilábon, hogy ezt szavakba se tudom önteni. Főleg, hogy segítőkész. Na a képzelgésekből ideje visszatérnem...
Elég rongyosra lejártuk lábunkat, amikor VÉGRE megszólalt.
- Meghívhatlak valamire, elég sokat gyalogoltunk. - kuncogott.
- Öhm, egy adag kedvességet már kaptam köszi. Egyébként is miért indultál ki a dormból?
- Inkább üljünk be valahova. - puff ez aztán az eltérítés. Azért, hogy ne kapjon megint egy halom kérdést bedugta fülesét fülébe, persze üresbe ment. Eljött az én időm, énekeljünk hamisan!
Nagyon szomorú vagyok..." - na hát ezt is kiadtam magamból. JB nézett maga elé, nem tudta, mit tegyen így megállt.
- Most a mi dalunkat énekelted el? Meglepő volt, chh köszönöm szépen! - Őőő, mit szúrtam el már megint? Amúgy is valaki elcsente egyik éjszaka a zene lejátszómat és ezeket tette rá, a saját dalaim meg elvesztek. Vagyis amiket én szoktam általában hallgatni.
- Miért olyan nagy baj? Fülbemászó a zenei alap és aranyos a szöveg.
- Én nem vagyok az? - most azt várja hogy megdicsérjem?
- Elég Jacksonnal foglalkoznom aki a nyakamon lóg, Jinyoung meg aki leszar magasról ezért hálás vagyok érte! Rólad alig tudok valamit. Használati útmutatót nem adtak hozzád! - aminek ki kellett jönnie hát ez az idő is eljött.
- Rendben, legyél a barátnőm pontosan két napig. Akkor többet fogsz megtudni rólam! - adjon valaki alkoholt. Le akarom magam a sárga földig inni! - Tessék, kimondtam, azt amit nem akartam. Nagyon sajnálom!
- Áll még a meghívás?
- Öhm, igen.
- Jó, akkor menjünk. - csuklón ragadtam és magam után húztam, semmit sem szóltam. Elég sokáig húztam magam után, amíg egy sarki büfénél meg nem álltam. - Itt jó lesz! - Csuklóját elengedtem.
- Biztos vagy benne, hogy itt akarsz megállni? - hevesen "igen"-re ráztam fejemet.
- Baj nem lesz belőle, nem igaz? - kétlem, az alkoholt elviselem a végén vagy nevetek vagy egyéb dolgot csinálok. Lehet a végén rányomulok egy idős bácsira...
Már a sokadik körnél jártam, JB csak figyelt és próbált velem lépést tartani.
- Hahó, itt vagy még? - kérdezte JB. Szép választ adtam. Egyszerűen csak nevettem. - Oké, ideje befejezni és hazamenni. - ennek hallatára kirobbantam, szinte üvöltöztem.
- Még mit nem! TE AZT AKAROD, HOGY MINDEN ÚGY LEGYEN MINT RÉGEN? JA, NEM IS ISMERJÜK EGYMÁST, UGYE? - az étterem tulajdonosa beszólt. Kezdett elegem lenni mindenből, főleg a tulajdonosból. Úgy voltam vele, ha nem fogja be, nem ordibálhatom ki azt ami bennem van meg fogok őrülni. - Miért az én tárgyaimon vezeti le dühét? Azonnal hívom a járőröket. - Fenyegetőzött, végén ígéretét is betartotta. Jöttek a járőrök. Hát mit ne mondjak, nem bántak velem szépen. De mit vártam?
Mire az örsre bevittek, addig JB-vel nem tudom mit csináltak. Szerencsére kezdtem józanodóba lenni, így egy hideg hely lassan, de biztosan, meg sem kottyan nekem, most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése