A fél városon átgyalogoltam, csak azért, hogy az új lakásomban tegyem le hátsó felemet. Hozzáteszem három órás út volt nekem, mert ahogyan én sétálok azzal ritkán szállnak 'ringbe'. Amint megláttam a végállomást, tudtam rossz nem is történhet velem...
Nagyon erős sugallatom volt. Fogalmam sem volt semmiről, legfeljebb egyszer ráülnek a fejemre... A házon belül a kulcscsomómon található lakást kerestem. Sokszor jártam azon az emeleten ebben a fél órában, de a franc se gondolta volna azt, ami a szememet kiszúrja.
- Hát megtaláltalak! Te, figyelj a jövőben nagyon jó cimbikké válunk. Beengedsz? - az ajtóval beszélgettem, mint egy elme roggyant. Kulcs a zárban. Zár nyit. Ajtó kinyílik. Négy szobás lakás és összkomforttal volt felszerelve! Szép tágas, a kilátás gyönyörű. Cuccaimat az egyik szobában helyeztem el, majd az ágyra dőltem, hassal lefele. Elsötétült a világ előttem. Sokra nem emlékszem, de mire felébredtem addigra valaki rajtam ült, s az ágy is besüllyedt alattunk.
- Felébredtél? - kérdezte tőlem egy srác. Már, ha jól láttam.
- Leszállnál rólam? - kezeit mellkasa elé tette, mintha nem tett volna semmit.
- Jinyoung vagyok és ez az én szobám lenne - Leszállt rólam, majd az ágyon ültem. Nem tudtam mit csináljak... Erről nem is szóltak nekem! "Kapsz egy lakást..." Egyáltalán, lakótársakról nem esett szó! Én, mint lány, egy fiúkkal teli lakásba költöztem... Hajaj, mi lesz még ebből? Szerintem majd a főnökkel beszélek és "elmenekülök" innen, de ki tudja? Jinyoung, ha kedves lesz velem, akkor talán, de csak talán maradok. Adok neki egy hetet és a srácoknak is. Ha lejár az az idő, amit magamnak is adtam, akkor mi lesz?
- "Fel a fejjel és ne gondolkodj előre, mert magamnak teszek ezzel rosszat" - gondoltam magamban, szinte bíztattam magam. A gondolat menetemből Jackson rázott ki.
- Hé, te! Nem jössz velünk? Jobban össze tudnánk haverkodni mindannyian! - valami nagyon nem stimmelt vele, de nem érdekelt az adott pillanatban.
- Csak Jinyounggal akarok beszélni, veled és a többiekkel majd később folytatom a bájcsevejt - az említett meglepődött, de beleegyezett.
Mindkét srác meglepődött, de inkább Jackson volt az, akinek az arcáról lelehetett olvasni, hogy mit gondol rólam most.
- 'Majd veletek később beszélünk' - próbált gúnyos lenni, de nem vált be. Hiába ő az egyetlen, aki segített nekem, én a hálát másképp fejezem ki, főleg azok után, hogy együtt is fogunk élni - szerencsére nem egy szobában, még ha ez is lenne a vágya. Amint gúnyolódott, figyelte a kettőnk közti feszültséget, amiből szerintem a levegőben nem lehetett sokat kivenni. Részemről. Jinyoungból áradt a negatív energia, rám tekintve. Az egyszer biztos, hogy még a héten belül összefogunk szólalkozni szokásaink miatt, de ez remélhetőleg rövid ideig fog tartani. Jackson kivételével mindketten ültünk és nem szóltunk a másikhoz, míg Ő meg nem szólalt.
- Oké, hagylak titeket trécselni, aztán ha üvöltözni kezd veled üsd ki! - Csodálkoztam, miért mondd ilyet. Eddig csak párnának használt, de nem őrjöngött semmiért. Végre végleg elhagyta a helyiséget.
Jinyounggal már elkezdtük a kérdezz - felelek-et.
Első kör:
- Miért pont velem? - megéreztem, hogy fogja is kérdezni.
- Tudtommal, majd veled osztozom egy szobán, egy bizonyos ideig és egy bizonyos pontig meg szeretném ismerni hőn "szeretett" és újonnan megismert lakótársamat.
Második kört már én kezdtem:
- Milyen szabályok vonatkoznak erre a szobára?
- Először is, ez még az ÉN SZOBÁM, amíg ÉN azt nem mondom, hogy elfogadtalak szobatársnak! - Hmm, kezdésnek nem rossz. tovább folytatta: - Takarítás szempontjából: tisztaságot és rendezettséget szeretem. Szerintem ennyi elég legyen neked a mostani kérdésedre - fintorgott.
Harmadik kör:
- Ennél a lakásnál nem volt furcsa, hogy túl sok szobából áll? - hülye kérdésre hülye válasz, de nem akartam paraszt lenni vele, elég csak otthon bunkónak lenni.
- Á, tényleg, örvendek a többi szobának is és mindjárt születésnapi tortát meg tűzijátékot rakok eléjük. Na, ehhez mit szólsz? - fogta a fejét, amennyi ostobaságot összehordtam most.
Negyedik kör:
- Te mindig is ekkora marha voltál? - sértett kérdése, de megpróbáltam tolerálni magam, kevés sikerrel. Amire ennyit feleltem:
- Nagyobb marháról nem tudok, mint amekkora te vagy! - Törpének és az Óriásnak nem mondhatom ezeket MÉG, de annak az ideje is egyszer eljő a jövőben.
- Nahát! Hófehérke észhez tért. - összecsapta tenyerét maga előtt, hatalmas vigyort erőltetett arcára. Szerettem volna neki visszavágni, de nem sikerült. Megint.
- Jót beszélgettünk, nem igaz? - még mindig erőltetett volt vigyora, de kezdett a légkör is nyugodni. Kérdésére bólintottam.
- Ó, el is felejtettem kivel legyek türelmes és ki az akit beszéltetni kell? - kérdeztem tőle, mire egy szemöldök felhúzást kaptam válaszul. - Mindegy, majd kitapasztalom idővel, azért köszi. - Felálltam és az ajtó felé indultam. Már a kilincset fogtam, amikor jellemzést adott a többiekről.
- Mark, róla annyit, nyugodt és csendes típus, megfontolja mit mondjon, JB, vele türelmesnek kell lenni, mert könnyen felhúzza magát. Ha már türelem: Jackson is ilyen. A többiekről nem vagyok hajlandó nyilatkozni! - Sok az új név, de jobb, mintha ötezer nevet kellene megjegyeznem. Egy "köszönöm"-öt dobtam felé, a szobát elhagytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése