10. Fejezet - Az érzéseim, kicsit másképp

Jinyoung szemszöge

Eddig próbáltam bunkó lenni a szobatársammal, de nem ezt érdemli. Tudom, kellemetlenül érezhette magát, de nem vagyok a szép és jó senkihez sem. Talán a családom, ők számomra figyelemre méltóak. Sokat segítettek nekem, természetesen fiú létemre az édesapám a példaképem. Nem vagyok az a típus, aki minden áron egy hírességet néz ki magának és őt tekinti hősnek, régi módi vagyok, de ezen nem kell és nem is akarok változtatni. Engem így kell elfogadni.
Visszatérve a szobatársamra, örülök annak, ha piszkálhatok valakit.A többiek már ismernek, kivéve ő... Na jó, mutattam már meg magamból dolgokat, de szerencsére még így is több jó élményt kapott tőlem, mint BamBamtől. Igaz, nem vagyunk egyformák, de azért nem tenném meg ezt egy lánnyal, akkor sem, ha tiszta szívemből gyűlölném!     
Valamit elindított bennem, maga az érzés fura, de egyben jó is... De nem azért nem a legjobb! Annyira megszerettem, hogy elengedni nem vagyok képes. Tudom, egyszer elmegy, de ne most menjen el! Könyörgöm, azt a maradék időmet hadd töltsem el VELE, amennyit csak tudok és elviselek. Örülök, hogy talpra esett, de aggódom érte nagyon. Ha nincs mellettem, úgy fogom érezni magam, mintha egy darabka hiányozna önmagamból. Vissza kellene fognom az érzéseim, de egyszerűen nem tudom... Amikor a rendőrségre kellett mennem érte, ott éreztem először ezt az érzést. Lehet, hogy szerelmes vagyok belé?
Az nem lehet, mert még soha sem voltam. Talán, most ezt tapasztalom miatta?
Érdekes magamtól kérdezni e kérdéseket, de a válasz érthető, azt már sejtem. Beleestem egy ekkora hibába és nem tudok tényleg semmit sem tenni ellene. Ha maradtam volna a "barát-zónánál", akkor nem érezném hiányát sem. Hibáztatni bárkit tudok, akár magamat is, de itt most Markra hárul a felelősség. Ő az a személy, aki a száját sem tudja befogni.
Hogyan is hallottam meg, amit a szobatársamról mondott?
A válasz egyszerű: a nappaliban volt egy kisebb megbeszélés, még akkor, amikor szegény pára az egyik srácunkkal vagy a fürdőben volt, na annyira nem fényes ez a részlet, de Ő létrehozott egy gyors kupaktanácsot. Itt mondta el, hogy milyen döntést hozott az a személy, akivel már egy ideje egy szobában vagyok.
Kimutatni nem akartam azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, de belül eltört bennem valami.
Ezért nem akartam egyáltalán senkivel sem olyan kapcsolatot létesíteni. A könyveimmel jól elvoltam. Egyszerűen könyörtelen a sors vagy mi ez. Örültem annak, hogy a legmélyebb gondolataim nem kerültek ennyire terítékre. Vissza kézből kapnék érte egy maflást. Magam mellett szeretném tartani, legyen az bármilyen módszer amihez folyamodhatok, de nem akarom elveszíteni!